Soltész Rezső: „Én itthon vagyok az, akit Soltész Rezsőnek hívnak”

Szerző: Pingvin Magazin      2023. február

1981-ben Soltész Rezső a Szóljon hangosan az ének című slágerével méltón mutatkozott be a hazai közönségnek. A jellegzetes, göndör fürtjeiről ismert előadóművész akkor még nem sejtette, hogy a dal refrénje, amit egy ország dudorászott, énekesi karrierje hitvallásává válik.

– A maga nemében páratlan koncerten van túl, decemberben a szegedi szimfonikusokkal karöltve adott szimfonikus karácsonyi koncertet Hódmezővásárhelyen. Honnan jött az ötlet?

– Az aranyvasárnapi, egyedülálló koncertre óriási izgalommal és örömmel készültem. Úgy érzem, az ünnepi hangulatot ébresztő slágerekkel méltó módon kápráztattam el a közönséget. Hálás vagyok, hogy nagyszerű hangszerelésben, professzionális zenészek közreműködésével valósult meg életem első szimfonikus koncertje. Ennek megvalósításához az általam elismert és nagyra becsült Szegedi Szimfonikus Zenekart kértem fel Gyüdi Sándor vezényletével.

– Aki követi munkásságát, jól tudja, hogy nem áll öntől távol a karácsonyi dallamok világa.

– 2020-ban készült el az első világslágereket tartalmazó karácsonyi lemezem, Vár reánk az ünnep címmel, a Mahasz-lista 14. helyére tornázta fel magát. Mivel akkor az albumra jó néhány ismertebb világsláger nem fért rá, adta magát, hogy 2021-ben napvilágot lásson a második karácsonyi lemez, az Érzem, jön a karácsony. A folytatást a 2022 végén boltokba került Boldog karácsonyt című album jelenti, amellyel egyedülálló trilógiát tudhatok magaménak. Mindhárom albumon több szimfonikus hangszerelésű dal is található, innen jött az ötlet, hogy élő koncert formájában is felcsendüljenek az ünnephez illő dallamok.

– Ma is fellépésről fellépésre járja az országot. Hogy bírja a tempót?

– Idén a Dél-Alföld több nagyvárosában is hallhatja majd a közönség a produkció slágereit, amelyeket akkor is jó hallgatni, ha a karácsony már elmúlt… Szerencsére fizikailag nagyon aktív vagyok, nemcsak azért, mert lemezeim jelennek meg, hanem mert érzem az előadásaimon a közönség szeretetét, a felém irányuló érdeklődést. Ez tartja bennem a lelket, az erőt, ez tart karban, lendületben. Valójában nekem van szükségem a közönségre, és nagyon nagy ajándék ez az élettől.

– Korábban nyilatkozta, legismertebb slágerének refrénje tökéletesen illik Önre: „ameddig csak élek, énekelek én”.

– 1981-ben még nem gondoltam, hogy a Szóljon hangosan az ének refrénje – amíg csak élek, énekelek én – meghatározza az egész pályámat, és mondhatni, az arc poeticámmá válik, örök érvényű mondás ez számomra. Vannak dolgok, amiket az ember egy dalszövegben leír, és azt akkor csak jópofa kijelentésnek szánja. Ám ahogy telnek az évek, egyre inkább tartalommal telik meg a dalszöveg. Engem a mai napig a közönség töretlenül felém áramló szeretete éltet.

– Ugorjunk vissza a kezdetekre! Akkoriban a Ki mit tud? volt az egyetlen ugródeszka a fiatal tehetségek számára, Ön is ott bukkant fel. Tudatosan készült a pályára, vagy a véletlenek játéka hozta így?

– Inkább ösztönösség és egyfajta vágy volt bennem arra, hogy megmutassam magam. Egyébként a véletlenek összjátékával kezdődött: az apukámnak volt egy gitárja, ami gyerekként a kezembe került – ez a Beatles- és a Shadows-korszakkal és Elvis Presley-vel egy időben történt. 1963-ban alakult az amatőr zenekarom, a Rangers, az 1968-as Ki mit tud? után a Corvina együttes, amivel az ország színe elé kiálltunk. Évekig jártuk a világot, aztán úgy hozta az élet, hogy új formáció jött létre, az Oxigén, majd jött az 1981-es táncdalfesztivál, ahol szólókarrierem első nagy bemutatkozása is megtörtént. Ott énekeltem el a Szóljon hangosan az ének című dalt, legismertebb slágeremmé vált. Óriási sikert arattam, akkor fürödtem a boldogságban, és ez azóta is tart. Persze ezen a pályán is vannak hullámvölgyek és csúcsok. A decemberi, szimfonikusokkal adott koncertemet egy ilyen csúcsnak éltem meg. De a tavaly szeptemberi, Budapest Parkban megrendezett fellépésemet is, ahol a Boney M mellett énekeltem, közel 10 ezer ember előtt.

– A szocialista kor gyermekeként volt-e lehetősége akár nemzetközi karriert befutni?

– Sokat kaptam ettől az időszaktól, szakmai értelemben is. Nem volt egyszerű bejutni a pályára, nekünk még át kellett verekednünk magunkat bizonyos dolgokon: meg kellett tanulnunk zenélni, énekelni. Mire 1981-ben előadtam a Szóljon hangosan az éneket, addigra én már készen voltam mint énekes, mint produkció. Olyan volt ez, mint egy egyetem. És igen, aztán volt lehetőségem arra, hogy külföldre menjek, sokat fel is léptem Nyugat- és Kelet-Németországban, sőt, Amerikában is fesztiválokon vettem részt. De soha nem fordult meg a fejemben, hogy elhagyjam ezt az országot. Itthon éreztem magam biztonságban, a nyelv itt kötött össze a közönséggel. Volt olyan, hogy amikor Ferihegyen leszállt velem a gép, megjelent a könnycsepp a szemem sarkában. Én itthon vagyok az, akit Soltész Rezsőnek hívnak.

– Ha ma kellene elindulnia az énekesi pályán, megkönnyítenék a dolgát a televíziós tehetségkutató műsorok?

– Nézem ezeket a műsorokat, érdekel az utánpótlás. Nagyon kevesen maradnak fenn a hálón – például Rúzsa Magdi –, pedig itt nem is a szakmai szempontok dominálnak, sokkal inkább a műsorgyártási politika. Ez ma már inkább üzlet, mint önkifejezés, ahogy a mi időnkben. Persze a cirkuszban is vannak értékek, csak fel kell fedezni.

– Soltész Rezső nem egy tipikus kisnyugdíjas. Hogyan telnek a napok túl a 77. életévén?

–Amikor nem fellépek, akkor kiadót vezetek, ami a Zenészmagazin kapcsán jött létre. A kiadónál a médiatechnikára is kiterjedő feladatok kötik le a figyelmemet. A szórakoztató elektronika újdonságaival abszolút lépést tartok. Ez a kettő alkot egy teljes egészet az életemben.

Névjegy: Soltész Rezső 1945. április 19-én született Budapesten. Több amatőr zenekar után 1979-ben szólókarrierbe kezdett. Az 1981-es táncdalfesztiválon énekelte el a Szóljon hangosan az ének című dalt, ami örökzöld slágerré vált, ma is ez a művész legismertebb szerzeménye. Több díj és elismerés birtokosaként a Magyar Köztársaság Elnöki Aranyérmet 2000-ben kapta meg. Ma is fellép, kiadót vezet, a Zenészmagazin az ő nevéhez köthető.

https://pingvinpatika.hu/blog/post/soltesz-rezso-en-itthon-vagyok-az-akit-soltesz-rezsonek-hivnak.html

“A hátsó bejáraton csempésztek a Szigetre”

Szerző: Legát Tibor      1998. december 17.

https://magyarnarancs.hu/zene2/a_hatso_bejaraton_csempesztek_a_szigetre_soltesz_rezso-56564

Hadd szóljon! Koncertek a New Orleansban a Klubrádió támogatásával

Szerző: nepszava.hu      2014. február 24.

https://nepszava.hu/1011761_hadd-szoljon-koncertek-a-new-orleansban-a-klubradio-tamogatasaval

Gyertyagyújtás a baptista közösséggel és Soltész Rezsővel

Szerző: Jáger Levente, Kovács Iván      2021. december 19.

Advent negyedik vasárnapjának estéjén is megtelt a halas főtér. Az ünnepi műsort a baptista közösség adta, Széll Csaba karácsonyi gondolatait hallgathatta meg a közönség, majd Friebert Tibor lelkész meggyújtotta a negyedik gyertyát. Az est fellépője Soltész Rezső volt, aki a hangulathoz tökéletesen illeszkedő dalokat énekelt, de természetesen a nagy sláger, a Szóljon hangosan az ének sem maradhatott ki a repertoárból.

Kissé szeles időjárás fogadta azokat az érdeklődőket, akik advent negyedik vasárnapján besétáltak a halasi főtérre. Ezen a napon, csakúgy mint előtte három alkalommal ünnepi gyertyagyújtásra került sor. Ezúttal a baptista közösség adott kedves, hangulatos műsort. Széll Csaba pedig karácsonyi gondolatait mondta el. – Nyissuk ki a szívünket, van még pár napunk. Ne csak a karácsony miatt, hanem az életünk miatt. A társadalmunk miatt, a gyermekeink miatt, a családunk miatt. Azért, hogy Isten szeretetével gazdagodjunk, és ezt tudjuk továbbadni – fogalmazott.  A műsort követően Friebert Tibor lelkész gyújtotta meg a koszorún a negyedik gyertyát.

Az adventi főtéri programsorozat keretében Soltész Rezső lépett színpadra. Az évtizedek óta rendkívül népszerű előadóművész a főtéren sétált egyet a fellépése előtt. Nagyon tetszett neki a mozi és a városháza épülete. Elmondta, hogy nagyon készül a karácsonyra, ennek megfelelően ilyen hangulatú dalokat hozott magával. Tavaly és idén is jelent megy egy-egy lemeze, amelyeken az ünnepre hangolódáshoz nyújtanak segítséget. Karácsonyi világslágerekhez írt magyar szövegeket és azt tervezi, hogy 2022-ben még kiad egy olyan albumot, amelyen ilyen dalok lesznek. A színpadon is ezekből adott elő néhányat és a fináléban pedig hangosan szólt az ének a főtéren a közönség nagy örömére.

https://halasmedia.hu/rovatok/kozelet/gyertyagyujtas-a-baptista-kozosseggel-es-soltesz-rezsovel?fbclid=IwAR0YE4yBdI4EkG_NXC3Cd9YBNQrsWdFth1Ux9YAArQ6XU7UphWpxOf_YsrI

Soltész Rezső: Két végén égetem a gyertyát

Szerző: Osváth Sarolta      2018. október 25., csütörtök

Mintha mindig velünk lett volna, ismerjük évtizedek óta a színpadról, élvezzük bársonyos hangját, fülbemászó slágereit, énekeljük vele a jól ismert dalokat. Soltész Rezső, az örökifjú slágergyáros ma is fitten és energikusan áll a közönség elé, pedig éppen 50 éve, hogy az egykori tévés tehetségkutató versenyen, a Ki mit tud?-on először hallhattuk énekelni. Azóta folyamatosan reflektorfényben él, egyebek közt arról kérdeztük, hogyan van mind ehhez energiája.

– Elég nehéz volt Önnel időpontot egyeztetni. Valóban ennyire elfoglalt, mivel van tele a naptárja?

– Most éppen „két végén égetem a gyertyát”, az egyik „vége” az állandó munkámmal, a kiadói tevékenységemmel függ össze. Minden ősszel megrendezzük a HIFI Show és a Profi fotó című kiállítást, az idén  október 27–28-án tartjuk a rendezvényt a Váci úti Hilton Budapest City Szállodában. Most nagyon lekötnek az előkészületek, szerencsére sok kiállítónk van, és a sokévi tapasztalattal a hátam mögött is elmondhatom, nagyon összetett feladat egy ilyen kiállítás megrendezése. Hogy tovább nehezítsem a saját életemet, a naptáram is tele van fellépésekkel is, hiszen október 1. az idősek napja és szinte az egész hónap ennek a nagyon dicséretes és szép intézménynek a jegyében telik. Szinte minden este hívnak valahová, és nagy örömmel szórakoztatom a dalaimmal az általában velem egykorú, vagy ahhoz közel álló közönséget. Erről sem szeretnék lemondani, mert nagyon jó hangulatú, kellemes estéket töltünk együtt.

– Hogyan érinti, hogy énekesként az Ön számára az idősek napja, vagy hónapja szinte főszezon lett?

– Ez a realitás. A sikereimet – akármilyen furcsa is kimondani – a múlt században értem el, kezdetben a Corvina zenekarral, aztán más formációkkal, végül szólistaként. Az akkori fiatal generáció bizony mostanra már eléggé „felnőtt”, de nagyon sok szép közös emlékünk van, amelyeket szívesen felidézünk…  A koncertek, a dalok az ifjúságunkat jelentették. Igyekszem az akkori hangulatokat visszahozni, de ez nyilván már nem lehet ugyanaz. Sokkal nyugodtabb, nosztalgikusabb, kedvesebb egy-egy ilyen koncert, nem ritka, hogy az érzelmesebb dalok hatására megcsillan a könny a szemekben. Ez engem is meghat, így nagyon szép pillanatokat élünk meg a közönségemmel.

– Ráadásul a dalait annyira jól ismerik, hogy tudják a szövegeket is, gyakran a közönség spontán bekapcsolódik az éneklésbe. Milyen érzés ennyi év után?

– Az élet nagy ajándéka számomra. Nincs szebb dolog, ha egy előadónak, különösen, ha slágerénekesnek vallja magát, a dalait a közönség vele együtt énekli. Ez kifejez egyfajta együttérzést, szimpátiát, szeretetet, ami számomra tényleg nagyon nagy dolog.

– Mi a titka annak, hogy a sikere több évtizede töretlen? Ezt azért kevesen mondhatják el magukról…

– Sokat kell tenni ezért, hogy az ember közönség felé megőrizze a presztízsét. Szerintem az egyik legfontosabb, hogy sikerüljön következetesen végigmenni az elkezdett úton, megőrizni azt a stílust, ami miatt az emberek hallgatják, ami miatt szeretik a dalait. Az kevésbé számít, hogy már nem göndörödnek a hajfürtjeim, az a lényeg, ami belülről jön és amit képviselek. Amióta a ’70-es években a Corvina együttessel elénekeltem az „Egy viharos éjszakán” című dalt, azóta valóban folyamatosan érzem a közönség szeretetét. De nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy nem éltem meg a pályámon hullámvölgyeket, kisebb-nagyobb mélyrepüléseket.

– Volt olyan, amikor azt érzete, hogy most már abba kellene hagynia?

– Pontosan erről beszélek. Aztán mindig történt valami, ami visszarántott. De azt hiszem, jól tettem, hogy mégsem hoztam meg ezt a döntést. Pedig tudom, hogy a legnehezebb saját magunkat kívülről, kritikus szemmel nézni. Azt hiszem, én észre fogom venni, hogy ha a közönséget nem érdekli már, amit csinálok, ha nem csillognak a szemek és nem árad a szeretet felém, ha nem jön oda senki hozzám, hogy emlékszel, itt a leveled, harminc éve őrzöm a válaszodat…

– Tényleg saját kezűleg válaszolt a rajongóknak?

– Bizony. Küldtem fényképet, autogrammot, néhány sort… ha utaztunk, gyakran vittem magammal levélpapírt, borítékot, és ha volt időm, válaszoltam a levelekre. Óriási élmény számomra, amikor a most már persze nagymamakorú rajongóim elmesélik, hol, mikor, melyik számom hatására mi történt velük, miért volt fontos az életükben.

– Soha nem gondolt rá, hogy stílust vagy műfajt váltson? A kiadványai, a mostani kiállítás azt sugallják, hogy egyébként nyitott az újra, hiszen egyebek közt a legmodernebb szórakoztatóelektronikai eszközöket népszerűsíti.

– Vitray Tamás mondta egyszer, hogy „öreg kutya már ne csináljon új kunsztot”, s ezt gondolom én is. Számomra a nagy váltás az volt, amikor a zenekarból kiválva szólóénekesként folytattam. A „Szóljon hangosan az ének!” című dalom máig tartó népszerűsége igazolta ezt a váltást, és óriási szerencsének tartom, hogy a slágeréneklésben megtaláltam a hangomhoz, a személyiségemhez legjobban illő műfajt és stílust. Azt is tudni kell, hogy minden korosztálynak megvan a maga idolja. Én ezekkel a dalokkal nehezen tudnám megszólítani az X, vagy az Y generációt. Ez persze nem zárja ki, hogy a koncertjeimen ne lennének fiatalok, akik ugyanúgy éneklik velünk az ismert slágereket. A Szóljon hangosan az ének! tipikusan korosztályokon áthidaló dal, nem érzik „cikinek”, elfogadnak engem is, de azért ez mégsem az ő korosztályuk zenéje. Az én dalaimat viszont az anyatejjel szívta magába az egész ország, s ha már ez így összejött, így működik, akkor szerintem elég komoly érv ahhoz, hogy ne változtassak.

– Mit szól ahhoz, amikor a fotóit meglátja a közösségi oldalakon?

– Vannak képek, amelyek kifejezetten jók és szeretem őket és persze sok a rossz felvétel. Jobb lenne, ha csak a jó kerülne ki a hálóra, de ez a mai világban lehetetlen. Ezzel nincs mit tenni, el kell fogadni. A kérdés abból a szempontból fontos, hogy mennyire vagyok elégedett magammal: hol igen, hol nem. A lényeg számomra az, hogy én a saját értékeimet képviseljem, ettől ne térjek el, akkor sem, ha a színpadon vagyok, ha az üzleti világban mozgok és akkor sem, ha kilépek az utcára.

– Hogyan kezeli az ismertségét?

– Általában pozitívan állok az élet dolgaihoz, így ehhez is. Közvetlen, barátságos vagyok az emberekkel, ha rám néznek, rájuk mosolygok, köszönök, hiszen az ő szempontjukból ismerősök vagyunk. A mosolyt rendkívül fontos eszköznek tartom a mindennapi életben, megkönnyíti az emberi kapcsolatokat.

– Említette az üzleti életet, a rajongótábora talán kevésbé tudja, hogy a szakmában elismert lapkiadó. Milyen kiadványok fűződnek a nevéhez?

– Büszke vagyok arra, hogy négy nyomtatott változatban is megjelenő szaklapot jelentetünk meg, a Profi Foto/Video Magazint, az audio-video technikával foglalkozó Sztereo-, a profi zenészeknek szóló Zenészmagazint, valamint a Médiatechnikát. Napi szinten részt veszek a szerkesztésben, a kiadói feladatokban, és ezekhez kapcsolódik a már említett kiállítás is.

– Visszatérő sztárvendége volt eddig az idősödő korosztályt megcélzó kétnapos rendezvénynek, amelyet az idén 50+ Seniorplus Expónak neveztek el. Az idén a 10. jubileumi rendezvényen a BOK Csarnokban is fellép?

– Fontos dátum a naptáramban november 24., a koncert napja. Örömteli várakozással megyek, mert ez mindig nagyon jó hangulatú, kellemes rendezvény. Elképesztően jó érzés átadni a dalaimon keresztül a korosztályom tagjainak a bennem lévő életörömöt, amit természetesen a rajongásukkal, szeretetükkel viszonoznak is.

www.seniorplus.hu/soltesz-rezso-ket-vegen-egetem-a-gyertyat/

Rezsőkém, az énekes az a Komár, te csak gitározzál!

Szerző: Inkei Bence      2018. január 12.

Soltész Rezsőből a Táncdalfesztiválon lett országosan népszerű énekes, ezért nem kérdés, hogy szombaton fellép az 50 éves Táncdalfesztivált ünneplő koncerten az Arénában. A 72 éves énekest arról kérdeztük, hogy tényleg a Szóljon hangosan az ének mentette-e meg a karrierjét, és hogy nyugaton is zenész lett volna-e belőle. Szóba került Erdős Péter nagy tévedése, meg persze az is, hogyan lett énekesből újságkiadó.

Épp a napokban indult egy Retro Rádió nevű új adó. Nem unalmas vajon még ez a retro-őrület?

De. Ez az egész retro-őrület csak nálunk horgonyzott le ennyire talán. Az egész generáció, ahová én is tartozom – noha Koós Jánosnál vagy Poór Péternél pár évvel még fiatalabb vagyok – évtizedekig meghatározó volt, folyamatosan szóltak a slágereik a rádióban. De Németországban vagy akár Csehországban ez a generáció ugyanúgy megy tovább, és nem retrónak hívják, hanem műsoraik vannak. Tavaly Helena Vondráčkovával, a csehek népszerű énekesnőjével léptem fel Rimaszombaton, és semennyire nem volt retro, amit ő csinál, hanem modern dalokat adott elő, a közönség pedig együtt énekelt vele. Vagy Roland Kaiser és Frank Schöbel, a német „schlager” sztárjai, még mindig aktív és sikeres előadók, nálunk ugyanez a generáció már csak retróként kerül említésre.

Ön is már a hatvanas évek óta énekel, pedig rögtön az első zenekarával bajba kerülhetett volna: miért kellett megváltoztatni a Rangers együttes nevét?

Mert behívatott Fényes László és a Keszler Pál, akik az ORI nagy hatalmú vezetői voltak, és azt mondták, ez a név nem annyira jó, mert a Vietnamban harcoló amerikai katonai egységeket hívták így. Nekünk azért tetszett a név, mert abból indultunk ki, hogy autóval megyünk, és utazunk, számunkra ezt jelentette a Rangers, de aztán rá kellett jönnünk, hogy inkább csak hátráltatni fog bennünket. A nevet egyébként az akkori szaxofonosunk, Rohmann Guszti találta ki, ő a nagynevű hárfaművész, Rohmann Henrik fia volt, ma pedig már külföldön él. A Rangers gimnáziumi zenekarként alakult: én a Toldiba jártam, és az egyik osztálytársam barátai a MOM-ban dolgoztak. Én gitároztam már akkor, és a fő attrakcióm az volt, hogy az Old McDonald Had a Farm, amit elénekeltem oroszul, csehül, németül, franciául, ilyen Böröczki József-féle vicces felfogásban, és így találtak meg a Gusztiék. Nálunk játszott eleinte Schöck Ottó is, aki később a Metro fontos tagja lett, basszusgitárosként állt be a zenekarba. Én akkoriban pedig gitároztam és énekeltem és ami a legfontosabb volt, hogy ott játszhattunk a MOM-kultúrházban, ami remek fellépőhely volt, és az egyik legjobb budai klub akkoriban.

Min múlott az, hogy a sok száz gimnáziumi zenekar közül, mint amilyen a Rangers is volt, végül melyik volt az a kevés, amelyik tényleg befutott?

Nyilván voltak zenekarok, amelyek sokkal tudatosabban álltak hozzá a zenéléshez, mi például sokáig csak próbálgattuk a dolgokat. Szerencsére a MOM lehetőséget adott rá, hogy a legnagyobb zenekarokkal lépjünk fel abban a jó négyszáz fős színházteremben, ami még ma is megvan. Játszottunk az Illéssel, a Metróval, a Scampolóval és az összes korabeli népszerű zenekarral, bemutathattuk a saját számainkat is, miközben persze mi is játszottunk sok, akkoriban menő angol slágert. Emlékszem, amikor Bródy János – akinek már akkor is volt tekintélye – a közös koncert előtti próba után leült velünk, és a Hóesésben című számunkra mondta dicséretként, kicsit „tanítóbácsisan”, hogy ez jó, ezt az irányt folytassuk. Ez a dalunk hasonló hangulatú volt, mint az Utcán című sláger, az Illés ugye akkor már nagy név volt, és Bródy ezzel a megjegyzéssel adott nekünk komoly lendületet, aminek a hatására egymás után születtek a saját slágereink, amiket a közönségünk imádott. De a kérdésre visszatérve, az Illésnél vagy az Omegánál lehetett érezni azt a kisugárzást és saját stílust, ami a legtöbb egyéb zenekarnak nem volt meg, miközben azért ők is játszottak angol slágereket.

Jelent meg a Rangersnek bármilyen lemeze végül?

Azt hiszem, hogy nem. A rádióban készült pár felvételünk, de ezek sajnos eltűntek, és már csak a későbbi, Corvina néven készített dolgaink maradtak meg.

Volt valamilyen szerepe a karrierjében annak, hogy a felmenői között híres filmgyártók voltak?

Szerintem nem sok. A nagyapám, Soltész Endre filmproducer volt, az első hangosfilmek között többet is ő gyártott, édesapám pedig így bekerülve a filmszakmába standfotós és haditudósító volt, majd később már a Moképnél dolgozott filmbeszerzési osztályvezetőként. Ő azt szerette volna, hogy hangmérnök legyek, és amikor érettségi után nem vettek fel a műszaki egyetemre, mert matekból nagyon gyenge voltam, a szinkron részlegnél dolgoztam a Pannónia Filmstúdióban, közben pedig elkezdtem gitározni, és végül az lett a fő csapásirány. 1968-ban léptünk fel a Ki mit tud?-on, és igazán komollyá akkor vált a zenekarosdi, amikor ez után megkaptuk a hivatalos működési engedélyt. Volt egy nagyszerű szervezőnk, Rónai Egonnak hívták, a mai ATV-műsorvezető édesapja, és ő szerzett fellépéseket, melyeken híres énekeseket kísértünk: Koós Jánost, Poór Pétert, Bencze Mártát, Bakacsi Bélát például. Ahogy egyre több gázsit kaptunk, és már több jött össze, mint a filmgyári fizetésem, ‘71-ben eljött az a nap, amikor bementem a személyzetishez, hogy szeretnék kilépni. A reakció erre az volt, hogy „Jézus Mária! Miből fogsz akkor megélni? És hogyan tartod el a gyerekeidet?”

Az öné is olyan, nőkkel, alkohollal és egyéb tudatmódosítókkal szegélyezett rockzenészkarrier volt, amilyenről lehet olvasni az újságokban?

Ebben mi nagyon kivételek voltunk. Akkor már én voltam a zenekarvezető, és elég erőszakos is voltam, próbáltam tartani azt a szigort, ami szerintem kellett. Lazák voltunk, meg helyesek, de egyikünkben sem volt meg az a renitens hajlam, mint ami például Radics Bélában. Volt egy menedzserünk, aki csinált egy bulit a debreceni egyetemen, amiért tízezer forintot kaptunk, ami akkor óriási összeg volt, egy évi fizetés volt majdnem, és ő azt javasolta, hogy ezt a pénzt ne osszuk szét, hanem csináltassunk belőle fellépőruhát a zenekarnak. El tudja képzelni bárki, hogy mondjuk a Radics Béla bármelyik zenekara ebbe belement volna? Mi pedig elmentünk, csináltattunk egyenruhát, noha volt olyan tag, akiét szabályosan elszabták, de akkor még nem mertünk reklamálni. Mi tényleg mindig kulturáltan akartunk megjelenni.

Megérte végül ez a befektetés?

Mindenképpen, ez adott nekünk egyfajta platformot, jól lehetett ebben fényképezni bennünket, és gyakran hívtak szalagavatókra is, mert a tanári kar úgy ítélte meg, hogy ez egy kulturált zenekar. Működött ez a koncepció végig a Corvina esetében is, és különösen a külföldi vendégszereplésekkor jelentett sokat. Például a Szovjetunióban sok meghívásunk volt, ahová nyilván nem utazhatott el mindenki. Botrányunk nekünk is volt ettől még, noha teljesen vétlenek voltunk: Donyeckben léptünk fel, óriási tömeg volt ránk kíváncsi, többek között csupa fiatal egyetemista, és megrohanták a helyi színházat. Szó szerint a csilláron is lógtak. A nagy tömeg miatt és főleg azért, mert féltek, hogy kitör a „forradalom”, kihívták a helyi rendőrkapitányt, aki csak azzal a feltétellel engedett bennünket a színpadra, hogy teljesen mozdulatlanul játszunk majd. A másik emlékezetes koncert Mahacskalában, Dagesztánban volt, ahol szabadtéren játszottunk. Ezeken a turnékon már a Szigeti Feri is a zenekarban volt, és mivel ő nagyon tudta ezeket a Led Zeppelin- és Black Sabbath-témákat, ő lett a gitárosunk, én pedig már korábban átváltottam basszusgitárra, hogy a repertoárunk keményebb legyen. Ezt játszottunk a szovjet turnén is, és ott, Mahacskalában is az történt, hogy nem fért be mindenki a koncertre, és a gyerekek tényleg fürtökben lógtak a környező fákon is, mint a fagyöngy. Erre odament egy helyi rendező, egy szemétláda pali, aki egy rúddal böködte alulról őket, nehogy már jól érezzék magukat. Ezzel szemben itthon semmi olyan ügyünk nem volt, amitől renitens zenekarnak számítottunk volna. Talán egyszer Vácon, egy ifjúsági találkozón, ahol a rendező szervek nem álltak a helyzet magaslatán és a tűző napsütésben a gyerekek sorban elájultak a hőségtől. Mi nagyon féltünk, hogy valami komolyabb baj lesz ebből. Akkor fél óra után leállítottam a koncertet, amiből komoly, üvöltözésig fajuló helyzet alakult ki az akkori váci rendőrkapitánnyal, aki letartóztatással fenyegetett bennünket.

Egyszer azt nyilatkozta, hogyha nincs a Szóljon hangosan az ének, akkor az a karrierje végét jelentette volna. Ez mitől volt így?

Hát ez egy hosszú folyamat volt. Az egész ott kezdődött, hogy a zenekaron belül egy idő után megjelentek a személyes problémák: a Szigeti Feri ugyan nagyon lírai is tudott lenni, de elsősorban a keményrockos világ érdekelte. Én pedig éreztem, hogy nem volt annyi tűz a zenekarban, mint kellett volna, egyre nagyobb hátrányba kerültünk a többiekhez képest, és egyre több volt a repedés, amit el kellett takarni. Kilépett az öcsém is, aki sokáig tag volt, és én, mint zenekarvezető, már nem akartam tovább csinálni a láblógatást a langyos vízben, úgyhogy befejeztük. Ekkor volt egy rövid próbálkozásom az Oxigén nevű zenekarral, de annak is hamar vége lett, viszont annyi eredménye volt, hogy csináltam Csehszlovákiában egy angol nyelvű lemezt. Az Opus kiadónál jelent meg, egy szlovák szerkesztő barátunk, Stefan Danko ötlete alapján, aki kitalálta, hogy legyen tizenkét dal a lemezen, hat szlovák és hat magyar, mind lefordítva angolra. Ezt vettük fel és lett egy angol lemezünk, de már az én nevemen jelent meg Pozsonyban Kod-ex Corvina címmel, és ez volt az első szóló produkcióm. És ami még fontos adalék, egyszer még a Corvinával Cliff Richard előtt léptünk fel, akinek a Power To All Our Friends című slágerének hangulata nagy hatással volt rám, amikor megírtam a Szóljon hangosan az éneket. Kovács Kati nem is olyan régen azt mondta, hogy azt hitte, ez egy német dal, mert olyan tapsoltatós.

Igaz, hogy korábban még azt mondták önnek a hanglemezgyárban, hogy nem lehet szólólemeze?

Volt akkoriban egy lengyelországi koncertsorozat, ahol én is felléptem, és a plakátra szerettem volna az Interkoncert logója mellé egy hanglemezgyári logót is feltenni, mondjuk a Pepitát. Be is mentem Erdős Péterhez, és megkérdeztem, rátehetném-e a logót, mire ő annyit mondott, hogy figyelj Rezsőkém, te gitáros vagy, az énekes az a Komár, te csak gitározzál. Egy világ omlott össze bennem, és úgy éreztem, vége a karrieremnek, meg persze a Pepita logó se került fel a plakátra, pedig egy sikeres, telt házas turné volt. Aztán jött a Szóljon hangosan az ének, amibe S. Nagy István beleírta szó szerint az én életemet, és nagy siker lett, bejutott a ‘81-es Táncdalfesztivál döntőjébe.

Erdős Péter végül mikor gondolta meg magát?

Ahogy jöttem le a lépcsőn a régi Nemzeti Színházban, ahol a döntőt rendezték, összetalálkoztunk a fordulóban az Erdőssel. Mindketten megálltunk, ő pedig meghajolt, és annyit mondott: „Rezső, bocsánatot kérek, tévedtem.” És ezzel meg is vett egy életre magának. Ő egy rendkívül okos pali volt, és hozzá is kerültem végül előadóként. Rengeteg vitánk volt, számos döntésének nem örültem, de igazából nem befolyásolta az életem. És a legfontosabb döntésem is az volt, amikor rájöttem, hogy nekem ki kell jutnom külföldre. Mert amikor beindultak a Szóljon hangosan az ének után a fellépések, és egy évben másodszorra kellett volna mennem Jászberénybe, akkor azt mondtam, hogy ezt ne. És az, hogy sokat jártam külföldre, oldotta némiképpen az itthoni feszültségeket is. Például még előtte beneveztek a drezdai slágerfesztiválra, ahová már bedauerolt hajjal mentem ki, ez óriási siker volt: akkor ez a „bundesligás frizura” volt a divat, én pedig vettem egy tűzpiros overallt, meg egy piros tornacipőt, és ebben mentem ki a színpadra. Elképesztő fogadtatás volt, és úgy jöttem haza a Táncdalfesztiválra, hogy már volt némi tapasztalatom szólistaként a színpadon és így sikerrel vettem az akadályt itthon is.

Mit gondol, ha valamiért nyugatabbra nőtt volna fel, volt olyan tehetséges, hogy ott is befusson?

Az jó kérdés, hogy mi lett volna, ha 56-ban disszidál a család. Mert ez szóba került akkor: a Svábhegyen laktunk, és a házból mindenki a mi lakásunkban gyülekezett, mert az volt a legbiztonságosabb hely a házban, ha lőnek. És akkor a szomszédunkban lakott egy, a Rákosi-korban „deklasszált” elemmé lett buszvezető, aki eredetileg mérnök volt, de nem tudott elhelyezkedni, és megállt egy busszal a ház előtt, hogy tessék, be lehet szállni, elmegyünk innét. Eleinte mindenki lelkesedett, azután szépen lassan összeszorultak a gyomrok az idegességtől, és végül nem ment senki sehova. De ha mégis kimentünk volna, mondjuk, Londonba, ahol történetesen élt is rokonunk, biztos vagyok benne, hogy nem lett volna belőlem zenész. Ezek az angol, amerikai és egyéb, velünk egy idős gyerekek, akik akkor zenéltek, egész más közegben és légkörben nőttek fel. Nem tudom, ki mondta, de igaza volt, hogy az Illésből vagy Presserékből már csak azért se lehettek volna világsztárok, mert már a viselkedésükben és a megjelenésükben is benne volt a szocializmus. Mondok egy példát: Írországban voltam egy popfesztiválon, nem volt valami nagy siker, és onnét jöttünk vissza Bálint Péterrel, aki a hanglemezgyártól volt velem. Egy hétfői reggelen jöttünk Dublinból Londonba az Aer Lingus járatával, ami olyan volt, mint egy munkásvonat Szolnokról Budapestre, tele ír melóssal, aki ment vissza Londonba dolgozni. A kiszálláskor kicsit lemaradtam a Pétertől, és mindketten elvegyültünk az érkező tömegben. Egy végeláthatatlan hosszú rámpán kellett felfelé mennünk, és csak azt vettem észre, hogy állt ott két ballonkabátos pali, akik két embert hívtak ki a tömegből: a Pétert, meg engem. Csak szúrópróbaszerűen kérdeztek ki, de jellemző, hogy egyből kiszúrták azt a két embert, aki láthatóan nem a nyugati világban élt. A mi generációnknak esélye sem volt arra, hogy ezt a hátrányt ledolgozza, a mainak már igen. Még úgysem volt esélyem, hogy én sokat járhattam külföldre akkoriban.

Ebből a hétvégi, 50 éves Táncdalfesztivál koncertből esetleg lesz valami sorozat?

Biztosan nem. Koós Jani fogalmazta meg pontosan, hogy ez egyszeri és megismételhetetlen. Ez egy jutalomjáték lesz ennek a generációnak, és nemcsak az előadónak, hanem a közönségnek is. Jövőre nem lesz 50 éves a Táncdalfesztivál, ez tényleg csak egyszer pukkan, és ezt a nagyszabású körítést nem is lehet elvinni Szombathelyre vagy Nyíregyházára. Nekem ezért is fáj, hogy Korda Gyuriék és Kovács Kati nem lépnek fel most, pedig hívták őket, de valamiért nemet mondtak. Viszont ott lesz Késmárky Marika, akit évtizedek óta nem láthattunk, és aki Edina Pop néven énekelt később a Dschingis Khanban. De akkor is, én ezt magyar átoknak tartom, hogy még egy ilyen évfordulóra sem tud az egész műfaj felvonulni örömmel és boldogan, hogy megmutassa magát és vállalja a múltját. De én nagyon örülök ennek a koncertnek, főleg, hogy nekem is az idén van az ötvenéves előadói jubileumom, és körvonalazódik is egy nagykoncert őszre.

Lemezeket csinál még? Néhány év még azt nyilatkozta, hogy tervez.

Volt is lemezem, és tervezek többet is. Wolf Péter hangszerelésével csináltunk egy felvételt, ahol magyar és világslágereket énekeltem szvinges körítéssel, és azóta nem készült ugyan új, de még van bennem több is. Nyilván nincs már az, mint régen, amikor évente kellett csinálni egy lemezt, de lemezt kiadni olyan, mint újságot csinálni: ott van az eredmény, meg lehet fogni.

Nyilván nem véletlenül mondta ezt a példát. Újságot vesznek még az emberek?

Igen. Nem sokan, de még vásárolnak. Van bevétele belőle a kiadónak.

Hogyan vágott bele sikeres előadóként az újságkiadásba?

A kilencvenes évek elején összehoztak egy osztrák kiadóval, aki zenész újságot akart csinálni Magyarországon, ahol addig semmi ilyesmi nem volt. Itt volt tárgyalni a Triállal meg Benkő Lacival, de senki nem vette őt komolyan. Egy közös német ismerősünk megkérdezett, hogy engem nem érdekelne-e, én meg igent mondtam. Találkoztunk, amit megkönnyített, hogy tudtam németül. Kiderült, hogy Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában is csinált ilyet, nálunk pedig ez lett a Zenész Magazin. Ez neki óriási üzlet volt, mert a hirdetéseket háromszorosan tudta eladni, mi pedig lefordítottunk sok cikket magyarra. Két év után aztán beborult a vállalkozása, én viszont már teljesen ráálltam az újságcsinálásra, és azt mondtam, viszem tovább én a magazint.

Hány újság ment át a keze alatt?

Egy idő után rájöttem, hogy egy újságot nem éri meg csinálni, ezért a Zenész után jött a Médiatechnika, ami a mai napig is van. És mivel nem volt itthon semmilyen hi-fi sajtó, jött a Sztereó Sound & Vision, a FotoVideo, a Digitális Házimozi, és még ezeken kívül is volt pár. Illetve volt a Film Színház Muzsika is, ami egy külön történet: ott a régi újság megszűnt, de a szerkesztőség együtt maradt, és kiadót keresett. Végül úgy döntöttem, hogy beszállok, csináljuk meg. Csakhogy még gyakorlatlan lapkiadó voltam, meg a sajtópiac is átalakult, és kiderült, hogy hiába volt eleinte nagy az érdeklődés, nem azt kapták az olvasók, mint az eredeti Film Színház Muzsikától, és veszteséges volt a lap, úgyhogy hamar vége is lett. Pedig próbálkoztam még az akkori Művészeti Alapnál is, hogy támogassák az újságot, de egyik Kollégium sem támogatta.

Nyugdíjasként a megélhetés miatt folytatja még a kiadót, vagy inkább csak unatkozna nélküle?

Nekem a legfontosabb az, hogy csináljak valamit. Benne vagyok ebben a folyamatban, amit nem tudnék csak úgy abbahagyni, és amikor megszűnt egyik vagy másik lapom, úgy éreztem, mintha a gyerekemet vesztettem volna el. Közben meg egyre intenzívebben vagyok jelen az előadói oldalon is, mert sokkal több fellépésem van, mint volt az elmúlt két-három évben. És ezt még mindig nagyon élvezem, amikor kimegyek a színpadra, kézbeveszem a mikrofont, és látom azt, hogy valami megmozdul a levegőben, az leírhatatlan érzés.

Nem unja még a Szóljon hangosan az éneket?

Nem! Ebből volt még annak idején a Corvina zenekarral egy óriási vitánk, amikor már ezredszerre játszottuk az Egy viharos éjszakán című slágert, és a többiek már mondták, hogy hagyjuk, én meg mondtam, hogy nem hagyjuk. Ez egy ilyen dolog, a Rolling Stones sem hagyhatja ki a „Getnót” vagy a Paint It Blacket. Az még mindig fantasztikus érzés, hogy a közönség milyen boldog, ha hallja. És az is fantasztikus, hogy még mindig hívnak fellépésekre ennyi idősen is. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ebben a helyzetben nem üresek a napjaim. Nagy kunsztot már nem kell kitalálnom, meg új dalokat sem kell írnom: vagyok én, aki az előadó vagyok, és tudok közvetíteni valamit, amit a közönség befogad, és ez egy nagy ajándék.

https://24.hu/kultura/2018/01/12/rezsokem-az-enekes-az-a-komar-te-csak-gitarozzal/

Hangosan szólt az ének – Soltész Rezső az időseket köszöntötte Komlón 

Szerző: Hiegl Zsolt      2019. szeptember 27.

z idősek hónapja alkalmából Soltész Rezső koncertjével köszöntötték Komlón az időseket.  

A már hagyományosnak számító – az önkormányzat jóvoltából létrejött – koncerten ezúttal Soltész Rezső lépett színpadra a Városi Sportközpontban.

Polics József polgármester, az est házigazdája köszöntőjében hangsúlyozta: kötelességünk azokról az emberekről gondoskodni, akik Komlót felépítették, akik a civil szervezetekben tevékenykedve sava-borsát adják a városnak, akik aktívan vesznek részt abban, hogy a város közösségi élete minél gazdagabb legyen.

Nem volt nehéz tűzbe, lázba hozni a szépszámú közönséget. Hiszen már a felvezető műsorban fellépő Szenior Örömtánc Komlói Csoportja is vastapsot csalt ki a publikumból, ami csak fokozódott a kortalan közönségkedvenc, Soltész Rezső színpadra lépésekor.

A máig rendkívül népszerű előadó egy időutazásra invitálta a jelenlévőket. Műsorában a legnagyobb slágerei mellett külföldi előadók magyarra fordított művei is helyet kaptak. Többek között az Azzurót, a Fehér galambot (Una paloma blanca), vagy Toto Cutugno és Frank Sinatra sikereit együtt énekelte vele a közönség.

Soltész Rezső a koncert közben felidézte 1972-es komlói emlékét, amikor a Corvina együttessel vendégszerepelt városunkban. Elmondta, hogy szemtanúja volt, amikor a harmadik műszakból éppen kiszálltak a bányászok. Az akkor látott, emberfeletti munkát végző bányászok rendíthetetlen arcát élete végéig nem tudja elfelejteni.

A 74. évét taposó művész búcsúzáskor jó tanáccsal látta kortársait, a nézőtéren helyet foglaló nagymamákat, nagypapákat: „Hagyjátok magatokat szeretni!”

Hangosan szólt az ének – Soltész Rezső az időseket köszöntötte Komlón

Ezért oltatja be magát a legendás énekes

Szerző: Doris      2021. Január 15.

Soltész Rezső egyetlen pillanatig sem hezitált, rögtön regisztrált a koronavírus elleni védőoltásra, amint lehetősége nyílt. Az énekes a Ripost-nak árulta el döntésének okát!

Soltész Rezső nem tartozik azok közé az előadók közé, akik egy koncert után azonnal összepakolnak és szedik a sátorfájukat. Épp ellenkezőleg! A legendás énekes szeret kedélyesen elbeszélgetni a rajongókkal, sőt, egy-egy szelfi, egy kézfogás és puszi is belefér.

Rezső tisztában van vele, hogy ez jár némi egészségügyi kockázattal, hiszen közvetlenül érintkezik több emberrel is. Épp ezért az élete során minden védőoltást megkapott és rendszeresen oltatja magát influenza ellen is. Így amikor megtudta, hogy lehetősége van feliratkozni a koronavírus-elleni védőoltásra, egy percig sem hezitált!

„Észszerű okok miatt regisztráltam. Abszolút elfogadom, ami a járványhelyzettel kialakult, és megbízom a szakemberekben és a döntéshozókban. Egy percig sem feltételeztem, hogy ellen kéne állnom a vakcina beadatásának. Amikor elkezdődött a járványhelyzet, rögtön beoltattam magam tüdőgyulladás és influenza ellen, bízva abban, hogy ez egyfajta védettséget, immunitást eredményez. Amikor pedig felmerült az, hogy a legfőbb ellenség, a koronavírus ellen is van lehetőség jelentkezni védőoltásra, azonnal megtettem. Beoltatom magam, hogy még sokáig szóljon hangosan az ének” – árulta el a -nak Rezső, aki biztosra ment: az interneten is feliratkozott, valamint a levélben kapott regisztrációt is visszaküldte.

A Szóljon hangosan az ének előadója már nagyon szeretne sorra kerülni, és bízik abban, hogy korából fakadóan hamar beoltják, ám addig is kreatívan tölti az idejét. Egy új lemezen dolgozik, ami előreláthatóan a születésnapja környékén, áprilisban jelenik meg, és tele lesz fülbemászó slágerekkel.

ripost.hu/sztar/sztardzsusz/soltesz-rezso-vallomasa-ezert-oltatja-be-magat-a-legendas-enekes-2724782/

Soltész Rezső: Jelentősen kevesebbet dolgozom – Szívbetegsége óta visszavett a tempóból

Szerző: Sztár Limonádé      2022. január 24.

A 76 éves énekes a pandémia ellenére is nagyon mozgalmas évet tudhat maga mögött, a fellépések mellett ugyanis új albumon is dolgozott, ami még karácsony előtt meg is jelent. Soltész Rezső 2022-ben sem áll le, két lemezzel és egy nagyzenekaros koncertsorozattal örvendezteti meg a rajongóit. Két évvel ezelőtti szívproblémája óta azonban sokkal jobban odafigyel az egészségére, kevesebbet dolgozik, gyógyszereket szed, rendszeresen jár kontrollra és több időt szán a pihenésre, feltöltődésre.

Soltész Rezső számára a 2021-es év is sok munkával járt.

„A lezárások alatt sem teltek haszontalanul a napjaim, hiszen a lapkiadómnál ugyanúgy folyt tovább a munka, és készítettem a karácsonyi trilógia második albumát. Az első 2020 decemberében jelent meg Vár reánk az ünnep címen, a másik egy évvel később Érzem, jön a karácsony néven. Ezen ismert külföldi ünnepi slágerek magyar fordítása hallható, amiket mind jómagam írtam át és dolgoztam fel. Ha minden jól megy, 2022 karácsonyán jön majd ki a harmadik rész újabb 12 dallal. A nyár beköszöntével pedig visszatértek a koncertek is. Szinte az egész országot bejártam, mindenhol nagyszerű közönség és remek hangulat fogadott, amit szeretnék ezúton is megköszönni” – kezdi lapunknak a legendás énekes, aki idén is rengeteg újdonsággal és meglepetéssel készül a rajongóinak.

„A nyáron 10-15 fellépéssel készülünk szerte az országban”

„Április 19-én töltöm be a 77-et, ez alkalomból pedig több projektet is tervezek. Születésnapi ajándékomként elkészítem a Nézd az élet jó oldalát című vadonatúj lemezem, amelyen közismert és népszerű magyar, ikonikus slágerek hallhatóak majd általam feldolgozva. Többek között a Minden jót Mónika, Én édes Katinkám, Lazítani, Nemcsak a húszéveseké a világ, de Wolf Kati Válladon alszom el című dala is rajta lesz az új albumon. Ezenkívül készülök Soltész 77 nagyzenekaros koncertsorozattal. A nyáron 10-15 fellépéssel készülünk szerte az országban. Még szervezés alatt vannak a pontos helyszínek, de az már biztos, hogy augusztus 20-án Pesterzsébeten koncertezem majd” – sorolja a zenész, aki tavasszal az 50+ éves a Táncdalfesztiválon is fellép majd a Pap László Budapest Sportarénában. Örül annak, hogy bepótolhatja a két évvel ezelőtti koncertet, amin a szívproblémái miatt nem tudott végül részt venni. Akkor betegsége miatt néhány hónapot ki kellett hagynia, de a szakszerű segítségnek köszönhetően hamar sikerült orvosolni a problémát.

„A sikerek éltetnek, ez ad erőt és lendületet”

„Szerencsém volt, hogy időben orvoshoz kerültem, és nem okozott nagyobb bajt. Teljesen jól vagyok, de ehhez szükség volt arra, hogy teljes életmódot váltsak. Szedek néhány gyógyszert és félévente járok kontrollra, de szerencsére minden leletem negatív, én viszont annál pozitívabb vagyok – nevet fel. – A sikerek éltetnek, ez ad erőt és lendületet. Azt viszont tudomásul kellett vennem, hogy már nem vagyok fiatal, és többet kell pihennem. Jobban megtanultam beosztani az időmet, jelentősebben kevesebbet dolgozom, és nem hajszolom agyon magam. Ez az orvosok utasítása volt, de én is beláttam, hogy szükségem van a feltöltődésre” – mondja Soltész Rezső, akit családja is nagyon félt.

„Nagyon összetartó család vagyunk, a lányaim és az unokák is figyelnek rám. Örülnek, hogy most is ilyen mozgalmas, aktív életet élek, de azért mindig megkapom az aggódó szavakat. A nagyobbik unokám Luxemburgban él, de karácsonyra ő is hazajött, úgyhogy együtt töltötte velünk és a testvéreimmel az ünnepeket. A lapkiadó miatt májusban Antwerpenbe kell mennem, és azt tervezzük, hogy utána nála is eltöltök egy hetet. Ezenkívül mint minden évben, júliusban ismét elutazom egy hétre Ausztriába. Feltöltődöm, magamba szívom a kultúrát, kirándulok, pihenek és emlékezem, hiszen 30 évig idejártunk a feleségemmel is nyaralni.”

https://sztarlimonade.hu/legenda/soltesz-rezso-jelentosen-kevesebbet-dolgozom-szivbetegsege-ota-visszavett-a-tempobol/

Soltész Rezső ezért oltatja be magát a koronavírus ellen!

Forrás: ripost.hu      2021. Január 16.

https://magyarnemzet.hu/sztarvilag/2021/01/soltesz-rezso-ezert-oltatja-be-magat-a-koronavirus-ellen

Óriási kerti partival ünnepelte a karantén végét Soltész Rezső

Szerző: ripost.hu      2020. július

Élete egyik legemlékezetesebb hétvégéjén van túl Soltész Rezső, aki ugyan április 19-én töltötte be a 75. életévét, de akkor a koronavírus-járvány miatt nem tudta megünnepelni a szülinapját. Most viszont mindent alaposan bepótolt! A családjával hét születésnapot is megtartottak egy nagyszabású kerti parti keretein belül!

Fellélegezhetnek Soltész Rezső rajongói, a legendás énekes ugyanis szívproblémái után sokkal jobban van.

Energikus és már alig várja, hogy visszatérjen a színpadra. Erre ugyanis sajnos már rég volt példa. Korábban az orvosok tanácsára mondta le a fellépéseit, egészen júniusig, amikor pedig már javult az állapota, berobbant a koronavírus-járvány. Így Rezső a családjával sem találkozhatott.

Most viszont mindent bepótoltak! Ínycsiklandozó szarvaspörkölttel, kacsasülttel és tortákkal telt meg roskadásig a családi asztal a nagyszabású kerti partin. Nem túlzás azt állítani, hogy a születésnapdömpingen volt minden, mi szem-szájnak ingere. A 75 éves énekes mégsem ennek örült a legjobban, hanem annak, hogy végre együtt volt az egész család és hosszú hónapok után újra magához ölelte a szeretteit.

https://ripost.hu/sztardzsusz/2020/07/oriasi-kerti-partival-unnepelte-a-karanten-veget-soltesz-rezso

Soltész Rezső: Úgy fekszem és úgy kelek, hogy dallam szól a fejemben

Szerző: Metropol      2022. február 2.

Nincsen megállás Soltész Rezső számára. Eredményes évet zárt 2021-ben, és több évre való terve van még, amik megvalósításába már bele is kezdett. Folyamatosan születnek az új dalok, de a Szóljon hangosan az ének című sláger sikere behozhatatlan.

Soltész Rezső rengeteg tervvel kezdte meg a 2022-es évet, ráadásul már 2023-ra is tervezget. Az énekes belátása szerint jó évet zárt 2021-ben és megújult lendülettel indul neki a következő évnek, melynek nagy részében stúdiózást és fellépéseket tervez.

Lendületet kapott

– Az előző év tulajdonképpen inkább csak egy fél év volt szakmai szempontból, de ennek ellenére elégedett vagyok vele. Sok fellépésem volt, de azért akadtak üresjáratok, amiket általában stúdiózással töltöttem ki – mesélte Soltész Rezső.

– Büszke vagyok rá, hogy bemutattam a Nézd az élet jó oldalát című dalomhoz készített videóklipet, amit pár hónap alatt majdnem 200 ezren tekintettek meg, illetve, hogy a tervezett karácsonyi trilógiám második lemeze is megjelent tavaly karácsonykor – tette hozzá a zenész, akinek óriási lendületet adott a trilógia eddigi részeit érő pozitív fogadtatás.

– Az első lemez toplistára is került és ez számomra óriási meglepetés volt. Ez adott lendületet a folytatáshoz, hogy trilógiát, egy teljes karácsonyi kollekciót készítsek el, amelyen közismert világslágereket énekelek magyarul, melyekhez magam írtam a szövegeket.

Rengeteg terve van még

Soltész Rezső már most elkezdi betáblázni a nyarat, amikor bár szeretne valamennyit pihenni, de a hangsúly mégis a fellépéseken lesz.

– Nyáron indul a Soltész 77 nevű turné, egy 9 tagú zenekarral járom majd az országot, ahol a Szóljon hangosan az ének című dalom ikonikus sikerét is ünnepeljük – mesélte a művész, aki elárulta, hogy több meglepetést is tartogat majd a következő időszak.

– Ha minden úgy sikerül, ahogy eltervezem, akkor 2022-ben nagyon jó év vár rám. A születésnapomon megjelenik online a Csillagok, csillagok című hatszámos lemezem, ami a részét képezi majd egy 2023-ban megjelenő CD-lemeznek – avatta be a Metropol újságíróját Soltész Rezső.

– Remélem, hogy sikerül mindezt megélnem, és bevallom, nagyon szeretném hasznosan tölteni a még előttem álló éveket! A korommal egyáltalán nem foglalkozom, nem érzem magam öregnek, mert minden úgy megy, ahogy annak mennie kell. Hála istennek egészséges vagyok!

„Azért vagyok aktív, mert van visszajelzés”

A zenész elmondta, sokszor volt már slágerlisták élén és volt már többször is az Év énekese, de ma már nem ez adja számára a lendületet.

– A közönségnek rengeteg hálával tartozom. Azért vagyok aktív, mert van egyfajta visszajelzés, amiből látom, kedvelik azt, amit csinálok, hogy van kinek énekelni ezeket a dalokat. Nagyon fontos számomra az a szeretet, amit a rajongóimtól kapok. Ami a színpadon történik, számomra nagyon fontos, hiszen a közönség reakciója olyan energiákkal tölt fel, amire tulajdonképpen egész életemben vágytam. A lényeg, hogy az ember jót és jól csináljon és persze az, hogy szeressék. Ez a legnagyobb kincs, ami egy előadó számára megadatik az életben. A zene mellett több mindennel foglalkozom jelenleg is, de akárhogy, akármilyen helyzetbe kerülök, a végső konklúzió, hogy a zenével egy életre szóló házasságot kötöttem. Úgy fekszem és úgy kelek, hogy dallamok szólnak a fejemben.

https://metropol.hu/vip/soltesz-rezso-szoljon-hangosan-594267/

Szörnyen néznék ki bajusz nélkül

Szerző: Körtvélyfáy Dina      2017. december. 29.

Soltész Rezső élő legenda a zenei életben. Oroszlányi koncertje előtt beszélgettünk az örökifjú művésszel.

– A Rangers, a Corvina, majd az Oxigén zenekarban kezdte zenei pályafutását. Miért döntött végül a szólókarrier mellett?
– Első zenekarom, a Rangers, mondhatni iskolai zenekar volt, de aztán 1968-ban eljutottunk a Ki mit tud?-ig. Innentől számítom a profi színpadi pályafutásom kezdetét, bár közel sem voltunk azok. Ez azt is jelenti, hogy most lesz 50 éve, hogy a színpadra léptem. A szólókarriernek egyetlen oka volt: kihullottak mellőlem a társaim. Stílusproblémák is akadtak, amelyek zavartak engem. A Corvina zenei arculatát Szigeti Ferivel való közös munkánk jellemezte. De nagyon megváltozott a világ körülöttünk, szakmai téren is. Ferin éreztem, hogy ő inkább a rockzene felé húzódik, én viszont nem akartam változtatni az úgynevezett „slágerzenén”, amit a Corvina is játszott. Így hát ez volt az egyenes út. Olyan zenekar persze sokáig volt mellettem, amely kísért.

– Tényleg játszott egy gitáron?
– Igen, magam is gitároztam. Először zongorázni tanultam, de nagyon macerás volt. Nem adott olyan sikerélményt. Olyan, mint a hegedű, komoly szorgalom és kitartás kell hozzá. A gitáron más a helyzet. Lefogsz három akkordot, ráénekelsz és kész a mű. Ezért is lett olyan népszerű hangszer a világon mindenhol, mert egy egész zenekart tud helyettesíteni. Olyan zenei miliőbe kerülsz ezáltal, amely sokak számára okoz örömet. Ezért fogtam a gitárt és hagytam a zongorát. Később is sokszor a nyakamba akasztottam nosztalgiából, de sokkal jobb kapcsolatot tudtam kialakítani a mikrofonnal. Addig is énekeltem, de itt csak rám figyelt mindenki, én voltam az, aki meghatároztam, mit csináljak, nem kellett senkire se figyelnem. A magam ura lettem.

– Ha meghalljuk a nevét, minden korosztály elkezdi dúdolni valamelyik slágerét. De melyik az a dal, amit ön énekel a legszívesebben?
– A Szóljon hangosan az éneket! Gyakorlatilag ötven éve koptatom a deszkákat, az a feladatom, hogy kiszolgáljam a közönséget, nem pedig fordítva. Nem a kutya farka rángatja a kutyát, hanem a kutya mozgatja a farkát. A Szóljon hangosan az ének! nagy szerencse az életemben. 35-36 évvel ezelőtt egészen új stílust teremtett. Ez a dal a mai napig ikonikus. Ez annak köszönhető, hogy az addigi életemet énekeltem meg benne. Minden nótámat szívesen éneklem, sok slágerem van, de a program arra van kiépítve, hogy mikor felhangzik ez a szám, akkor mindenki boldog legyen.

– Az úgynevezett Bundesliga-frizurától megvált az évek során, azonban a bajusz maradt. Ebben rejlik a vonzereje?

– Nemrég néztem a Duna Televízión a Hogyvolt?! című műsort. Láttam a régi felvételeket magamról, és azt mondtam, nagy segítség volt ez a bajusz, hozzájárult az egész imidzsemhez. Egyébként szörnyen néznék ki bajusz nélkül. Meg a feleségem is ragaszkodik hozzá…

– Hogy lehet ennyi éven át a csúcson lenni? Értem ezt úgy is, hogy egy koncert komoly fizikai felkészültséget kíván…
– Szeretek énekelni. Ennek ez a titka. És még valami: nagyon szeretem az embereket! Mindenkit, akinek keze, lába és értelmes arca van, lehet vele kommunikálni, akárcsak tekintettel. Ez nekem nagyon fontos. Valószínűleg ezért nem fordulnak el tőlem. Persze van, aki nem ismer meg. Tíz évvel ezelőtt, amikor kisebb szabálytalanságokat követtem el az utakon, azt elnézték nekem a rendőrök. „Művész úr, legközelebb tessék jobban vigyázni, lassabban menni” – mondták.

– Melyik Komárom-Esztergom megyei koncertjére emlékszik vissza a legszívesebben? Gyakran jár-e Észak-Komáromban, Párkányban, a Felvidéken?
– Sok jó élményem van, de ezek egymásra épülnek. Mindig a legfrissebbekre emlékszem. Oroszlányon régen voltam, egy nyári rendezvényen. Észak-Komáromban és környékén sokat járok. Tatabányán is megfordultam. Addig lehet kimenni a színpadra, amíg érzed, hogy a közönség befogad. Ha ott nem stimmel valami, azt észre kell venni, méghozzá időben. Remélem, hogy velem ez sose fog előfordulni.

– A megyénkben, a Boldogasszonypusztán élő Lajcsival is gyakran dolgozott együtt. Tartják most is a kapcsolatot?
– Azt mondom igen, de nem szoktam felhívni Lajcsit telefonon, és megkérdezni, hogy vagy Lalikám? Inkább ő szokott keresni, amikor egy-egy olyan televíziós produkciót készít, amibe úgy érzi, hogy én beletartozom. Akkor persze beszélünk pár szót, de nem szoktunk leülni vacsorázni, kávézgatni. Vannak pontok, ahol találkozunk az életben. Ez visszavezethető arra is, hogy ismerjük egymást ezer éve, csak ő másfajta zenével foglalkozott. Mikor elkezdett producerkedni, akkor kerültünk kapcsolatba. Meghívott a Dáridóba, majd különböző csatornákon bukkantam fel a műsoraiban. Ezek a felvételek jól sikerültek, mindig szívesen dolgoztam együtt vele.

– Ismerte a tatabányai kötődésű Záray-Vámosi házaspárt?
– Igen. A velük való kapcsolatom nagyon izgalmas volt, nagyon szerettek engem és én is szerettem őket. Csodálatos pályát futottak be. 1972-ben találkoztam velük először, kísértük őket a Corvinával itt-ott. Márta volt az, akinek nagyon tetszett a zenekar, helyes fiúk voltunk. Mindig volt néhány ötlete, véleménye. Egy vagy két alkalommal jártunk náluk. Nagyon tiszteltem őket, egyedülálló pályát futottak be.

www.kemma.hu/24-ora/most-is-hangosan-szolt-az-enek-925779/

Soltész Rezső az üzletben is hangos

Szerző: Cégkasszás      2018. április. 25.

Generációk jönnek, mennek, de Soltész Rezső „Szóljon hangosan az ének” című dalát mindenki kívülről fújja. Azt viszont kevesen tudják, hogy az ismert előadóművész sikeres üzletember is.

Hogyan talált rá a zenei pályára?
Eredetileg filmes vonalon mozogtam, ami nem csoda, tekintve, hogy nagyapám és édesapám is ezen a területen dolgozott. A gimnáziumi éveim alatt a Pannónia Filmstúdióban bontogattam a szárnyaimat, viszont ekkor már a zenéhez is közel kerültem. Megtanultam gitározni, énekelni, sőt, az első zenekaromat is megalapítottam.

Megfért a film és a zene egymás mellett?
Egy ideig igen, aztán viszont a zene területén egyre hangosabb sikereket arattam, népszerű lettem. Így aztán szakítottam a szürke hétköznapokkal, és a zenélést választottam. Az 1972-es táncdalfesztivál volt az első komoly mérföldkő, amelyet rengeteg fellépés és lemez követett. Aztán 1981-ben megjelent a Szóljon hangosan az ének című albumunk.

Soltész Rezsőt innen ismeri mindenki. Azt viszont kevesebben tudják, hogy ön üzletember is.
A zenei karrierem tele volt fordulatokkal. Hála Istennek, bőven volt sikerekben részem, több millió lemezt adtunk el. Mégis megfogalmazódott bennem, mi lesz, ha nem fut majd a szekér? Ez a gondolat hozta meg az átalakulást, és alapítottam meg a Zenészmagazin újságot, amelyre aztán különböző projekteket és új lapokat építettem fel. Csupa olyan téma kapcsán, amely vonzott. Mondok néhányat: hifi rendszerek, fotográfia, házimozik. Később pedig ezekből nőtte ki magát az évente megtartott, nagy sikerű Audio Video Trend és Hifi Show kiállítás, vagy a Profi Fotó kiállítás.

Nehezebb üzletemberként, mint énekesként?
Én legalábbis nagy különbséget nem látok a két pálya között. A zenész élet eleve önállóságra nevelt, jó iskola volt a bizniszhez. A szórakoztatóipart korántsem úgy kell elképzelni, hogy az embert csak hívják, és learatja a babérokat. Azt menedzselni kell, méghozzá kőkeményen. Abban mégis eltérnek egymástól, hogy míg a zenészt szereti a közönsége, ugyanez üzlettársak között már nem feltétlenül mondható el. Itt nincs szeretés, kemény szabályok vannak, amelyeknek meg kell felelni.

Inkább már üzletembernek tartja magát?
Nem szeretem, ha ezt a minőségemet leválasztják az énekesi pályafutásomról. A saját személyiségemet építem, amelynek van egy szelete a színpadon, egy másik pedig az újságok szerkesztőségében. Azt megtanultam, hogy ahogy az előadó-művészet, úgy az üzleti élet is tele van buktatókkal. De vallom, hogy igazi üzletember nincs bukás nélkül. Ha nincs lejtmenet, építkezni sem lehet ugyanis.

Ha már a bukásnál tartunk, bátran nyúl kölcsönökhöz finanszírozási kérdésekben?
Volt olyan időszak az én életemben is, amikor banki hitelért kellett folyamodnom. Ez nem tréfadolog, nagy szerencse, hogy úgy alakult, hogy teljesíteni tudtam a vállalásaimat. Egy a lényeg: ha valaki ilyen megoldást választ, jó, ha pontosan tudja, meddig ér a takarója.

https://cegkassza.blog.hu/2018/04/25/soltesz_rezso_az_uzletben_is_hangos

Soltész Rezső hozza a formáját

Szerző: Itthon otthon van      2015. december

Soltész Rezsőnek nincs titkos receptje. Állítja, hogy őt a munka tartja karban. Kiadót vezet, négy lapot jelentet meg és rendszeresen fellép. Most éppen Aradszky László vendégeként készül egy turnéra.

– A beszélgetésünkre nehezen szakított időt, mikor jut ideje magára, hogy ilyen fitt legyen?
– Engem a munka tart karban, a kiadóm nagyon lefoglal és szerencsére fellépésekből sincs hiány. Lelkileg és fizikailag is azért vagyok ilyen friss, mert nem unatkozom. Egyébként sem tudnék üldögélni és nézni a tévét, amit egyetlen nyugdíjasnak sem kívánnék. Kell egy feladat, egy cél…
– Négy lapot is kiad, sőt főszerkesztőként is jegyzi azokat és rengeteg ír. Nem túl sok a jóból?
– Élvezem ezt a munkát. Mindennap bent vagyok a szerkesztőségben. A Foto/Video Magazin, az audio-video techninkával foglalkozó Sztereo, a Zenész Magazin, valamint a Médiatechnika sok kreativitást igényel, ráadásul  nemcsak kiadója, szerkesztője, hanem menedzsere is vagyok a lapoknak.  Egyiktől sem szívesen válnék meg. A Médiatechnika például azért fontos számomra, mert már a nagyapám, apám is filmes volt, tehát abból a világból sok ismerősöm van. Ugyanez igaz a Zenész Magazinra, hiszen a zene ma is fontos szerepet játszik az életemben. Az idén is részt vettem Amszterdamban az IBC (International Broadcasting Convention) konferencián és kiállításon, amely a médiatechnikáról szól. Nem maradhatok le, ha a broadcasting, vagyis a televíziózás, rádiózás újdonságairól tudósítani akarunk.
– A fellépésein természetesen mindig felcsendül a leghíresebb dala, a Szóljon hangosan az ének… Egyébként hogyan állítja össze a műsort?
– Figyelembe veszem a rendezők kívánságait, de alapvetően a közönségnek kell megfelelni. Mivel gyakran lépek fel idősek előtt, olyan nosztalgiadalokat éneklek, amelyek az én generációm slágerei. Most készülök egy turnéra Aradszky Lászlóval, aki engem hívott meg a 80. születésnapja alkalmából rendezendő tíz koncertre. Szomorú, hogy a másik vendég Harangozó Teri lett volna, aki közben eltávozott közülünk. Aradszkyval rá is emlékezünk majd. Készülünk egy duóval is, elénekeljük az Azurro című olasz slágert.
– A kifogástalan kondíciójának a sok munkán túl nyilván a sporthoz is van némi köze. Bár már régen látták a teniszpályán…
– Régen úsztam, fociztam és teniszeztem, de a rendszeres sport lassan elmaradt, nincs rá időm. Persze tudom, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja. A napi meló mellett viszont nagyon nehéz beiktatni egy-két óra mozgást.
A teniszt imádtam, s csak azért hagytam abba, mert a társam elment. S mivel nem vagyok profi, olyan partnert kellene találnom, aki hasonló szinten játszik.
– A „versenysúlyát” viszont így is tartja, erről gondolom a sok saláta tehet…
– A feleségemmel nagyon egészségesen étkezünk, vacsorára többnyire valóban salátát fogyasztunk és egyébként sem eszem már olyan sokat, mint régen. A magyaros konyhát ritkán engedem meg magamnak, úgy szoktam mondani, hogy évente csak kétszer eszem csülköt és rántott borjúlábat, és néha egy kis rakott krumplit és káposztás cvekedlit.
– Igaz, hogy egyedüli zenész a családban, a lányai és az unokái nem követték a pályán?
– Sajnos, ez így van. Az idősebb unokám, a 24 éves Dávid pozanon ugyan megtanult játszani, sőt iskolai zenekara is volt, de ez már elmúlt. Magamból kiindulva szoktam neki mondani hogy ha a gitárt választja, nem tudta volna ilyen könnyen letenni…

https://cegkassza.blog.hu/2018/04/25/soltesz_rezso_az_uzletben_is_hangos

Soltész Rezső vallomása: a munka rángatta ki a gyászból a zenészt

Szerző: Vörös Viktória      2022. február 20.

Nem mindennapi módon ünnepli áprilisban 77. születésnapját Soltész Rezső. Az énekes ugyanis 10 állomásos turnéra indul és két új albumot is tervez idén. A sok munka mellett azonban arra is figyel, hogy ne hajtsa túl magát, hisz nem szeretné, ha két évvel ezelőtti szívproblémája visszatérne.

A január és a február is pihenéssel telik Soltész Rezsőnél, aki ugyan ebben az időszakban is sok időt tölt a stúdióban, arra azonban odafigyel, hogy a testének megadja a kellő pihenést. Két éve ugyanis magas vérnyomás miatt vizsgálták ki, amire azért is nagyon oda kellett figyelni, mert az énekes néhány éve már átesett egy értágító beavatkozáson. A vérnyomásprobléma szerencsére azóta sem tért vissza, ám az énekes nem bízza a véletlenre, hogy elkerülje a bajt.

– A vérnyomásmérő itt van állandóan kikészítve a kezem ügyébe, minden reggel és este mérek vele, de akkor is, amikor furcsán érzem magam. Szerencsére minden rendben van, igaz, oda is figyelek magamra. Produktív és munkamániás vagyok, de tudom, hogy a korábbi problémának nem szabad megismétlődnie, hisz szeretném a hátralévő időm hasznosan eltölteni. Éppen ezért sokkal jobban figyelek magamra, rendszeresen sétálok, sőt, nemrég golfozni is elkezdtem, igaz ez nem olyan aktív sport, de nagyon jól esik, arról nem beszélve, hogy nagyon jó társasággal játszom – mesélte a Blikknek Soltész Rezső, aki nemrég a negyedik Covid elleni védőoltást is felvette, hogy biztosan elkerülje a betegséget.

– Eddig szerencsére megúsztam, a családomon azonban sajnos végigment a betegség. Az egyik lányom épp most jött ki belőle, két hétig nem is találkoztunk, sajnos.

Soltész Rezső az elmúlt két évet is aktívan töltötte, hisz noha koncertek csak időszakosan voltak a Covid-helyzet miatt, a stúdióban folyamatosan folyt a munka. Az énekes ennek azért is örült különösen, mert szeretett felesége elvesztését így könnyeben tudta feldolgozni. – Nagyon rossz lehet annak, akinek nincs semmi tennivalója, célja, hisz akkor sokkal nehezebb a folyamat. Szörnyű időszak volt ez nekem is, de legalább volt, ami lekötött és elterelte a figyelmem – tette hozzá sóhajtva az énekes, aki jelenleg is gőzerővel dolgozik. – Épp a születésnapomon, április 19-én jelenik meg a Csillagok, csillagok című online albumom, karácsonykor pedig szintén egy új albummal jelentkezem majd. Márciustól lesznek koncertjeim, ezt nagyon várom, hisz a közönség sokszor hiányzott az elmúlt időszakban. A rajongók azonban akkor sem hagynak magamra, amikor éppen nincsenek koncertek, hisz a közösségi oldalon sorra kapom a kedves üzeneteket, de olyan is előfordul, hogy meglepnek egy-egy finomsággal.

Nem volt saját honlapja

Soltész Rezsőnek sokáig sem Facebook-oldala, sem pedig saját honlapja nem volt. – Nemrég indult el a honlapom, amit egy rajongómtól kaptam ajándékba, ő is kezeli a felületet. Sokáig még Facebook-oldalam sem volt, aztán amikor az unokám tinédzserként elindult az éjszakába bulizni a barátaival, én pedig nagyon féltettem, gondoltam, meglesem, miket posztol. Így lett saját Facebook-oldalam, de ma már természetesen van hivatalos közösségi oldalam is – mesélte Soltész Rezső.

https://www.blikk.hu/sztarvilag/sztarsztorik/soltesz-rezso-szivbetegseg-vernyomas/xcnne8f