“A világon mi sem egyszerűbb egy fesztiválnóta megkomponálásánál. Van egy koncerted, mondjuk Berlinben. Másnap reggel pedig Budapesten kell lenned. Ugye, eddig világos és érthető? Na már most, felülsz éjszaka a repülőgépre, a fejedben ezer dallam motoszkál. Kellemes félhomály és csend van a gépen, aztán hirtelen, mint a villámcsapás, beugrik egy refrén. Jobb híján ezt lejegyzed a MALÉV által adott prospektusra, és már haza is értél. Otthon aztán fogod a gitárt, sétálsz vele fel s alá a szobában, mígnem a már meglevő refrén köré felépíted az egész dalt. Reggel elrohansz kedvenc szövegíródhoz — történetesen S. Nagy Istvánhoz — és közlöd vele, hogy megírtad életed legjobb nótáját. Elmondod neki, hogy most éppen jó kedved van. Örülsz az életnek. Ebből aztán ő érti a mondanivalót. Ezek után csak ki kell állnod a pódiumra, és énekelsz, énekelsz, amíg csak élsz.”
(Pajtás, 1981. szeptember)