Sziasztok,
Sokszor elgondolkoztam, hogy mire is jó egy ilyen blog. Persze nagyon le vagyok lassulva, hiszen rengeteg a dolgom, de azért most mégis belecsapok az írásba mert az utolsó hozzászólás azóta sem hagy nyugodni amióta elolvastam…
Igen, az ember élete sok és váratlan fordulatot hozhat és bár sokakban feltör a progresszív igyekezet, amibe ugye Soltész Rezső nem nagyon fér bele, én mégsem haragszom az engem lecikiző megjegyzésekre. Ismerem ezt a hozzáállást ahhoz ami a múltban - vagy a jelenben - az és színpadi vagy énekesi működésemet illette, de úgy gondolom ezek nem voltak igazán megalapozottak, vagy inkább - ha nem is konkrétan ellenem - a jelenség ellen nyilvánultak meg.
Kedves Emese. Azt hiszem neked fogalmad sincs arról, hogy mekkora örömet szereztél nekem ezzel a néhány sorral, és a kisfiad ki tudja miből fakadó hozzám kötődő rokonszenvének hírével. Ez sokkal de sokkal nagyobb jelentőségű dolog a számomra, mint a Te vallomásod, miszerint ciki volt engem, vagy a dalaimat hallgatni pár évvel ez előtt a Te társaságodban. Annak viszont sokkal jobban örülök, hogy van a környezetedben valaki aki a számodra talán a legfontosabb, és akinek az életében az én dalaim néha vidámságot csempésznek, még akkor is ha azokat már több mint 20 éve énekeltem…
A napokban véletlenül ráakadtam a neten egy vers elemzésre. Fiatal 20 év körüli “netfüggők” ecsetelték a Szóljon hangosan az ének tartalmi mondanivalóját és persze azonnal rájöttek, hogy az semmiről sem szól, olyan sláger ami úgy lett összerakva, hogy hatásosan hirdesse az előadó szebb világba vetett hitét és a siker iránti vágyát…
Őszinte leszek. Ezért sem haragszom. Tudomásul veszem, hogy egy most felnövő generáció néhány tagja - mert nem mindenki - úgy tekint a dicső múltra, aminek gyerekként nem volt cselekvő része, hogy fogalma sincs azokról az összefüggésekről és problémákról amin a mi generációnk keresztül rágta magát, hogy a tehetsége és lehetősége révén egy kicsit megváltoztassa a világot és hogy lehetővé tegye a most érkezők számára annak teljes vagy részleges megvetését vagy jobban mondva cikizését, hogy a bevezető gondolatnál maradjunk.
Sokszor elhangzott már nagy gondolkodók szájából, hogy a múltat nem megvetni, hanem tisztelni kell minden hibájával együtt, mert a mások hibáiból tanulhat az ember…
Hogy mennyire róható fel hibának az “én jelenségem” az elmúlt században bizonyára közömbös egy ország zenei életér szempontjából. Azok a sikerek és az a mérhetetlen szeretet, amit a közönségtől kaptam - és kapok mind a mai napig - messze kárpótol és igazol, tudatosítja bennem hogy helyesen cselekedtem a múltban és hogy mind erre van befogadókészség még ebben a században is.
Egyébként nem vagyok az a típus akit úton útfélen ki szoktak tüntetni. Szemben sikeres kollégáimmal akik több kis és nagy kereszt vagy egyéb kormánykitüntetések boldog tulajdonosai - attól függően, hogy éppen melyik oldal osztja azokat - nekem ezekből a jó dolgokból még egy sem jutott. És higgyétek el nem vagyok ezért egy cseppet sem szomorú. Valami azért mégis van, amire nagyon de nagyon büszke vagyok.
Kevesen tudják és talán kedves Emese hozzád sem jutott el a híre, hogy évekkel ez eljött mégis csak kaptam egy kitüntetést.
A Magyar Köztársaság Elnöki Arany Érmét - amit a szellemi fogyatékosok jobb társadalmi beilleszkedéséért kifejtett tevékenységem miatt Göncz Árpád elnök úr adományozott. Ez az elismerés, amit néhány kedves kollégámmal és szakpedagógussal együtt vehettem át egy szép ünnepség alkalmával a Parlamentben, nekem a legmagasabb kitüntetésnek számít az életben… Talán ez mégsem olyan ciki…
Barátsággal és szeretettel kívánok nagyon szép nyarat mindenkinek.
Rezső
PS. Ja és persze a lemezek MP3 as változata tovább bővül. Néhány nap - vagy hét múlva és a Jókedvű vagyok című lemez is rajta lesz a listán. Addig hallgassátok a többi párszáz dalt “jókedvűen” ! Üdv. Rezső